II. rész - 12. fejezet (A terv)

II. rész

Feltépett sebek

12. fejezet

A terv

Szöul külvárosi részein kevésbé volt meghatározó az a fajta nyüzsgés és gazdagságot jelentő pompa, ami a központot jellemezte. A fővárosi és a vidéki élet érdekes egyvelegét a viszonylag csendes utcák, és a tisztább levegő jelentette, ugyanakkor a nagyvárosokban uralkodó távolságtartás és az emberek egymás iránti közönye is érezhető volt. Egyik ház olyan volt, mint a másik, a kanyargós és keskeny utakon néhol csak gyalogosan lehetett a lakhelyeket megközelíteni.

Az egyik ilyen ház nappalijában az elmúlt években férfivá cseperedett Zelo serénykedett. A szoba berendezését mindössze néhány szekrény jelentette, a fekhely is a padlóra tett hálózsák volt. Ennek ellenére a fiú borzasztó rumlit csinált a parányi helyiségben, szerteszét hevertek a ruhadarabok és egyéb kacatok. A kezében lévő hátizsákba random jelleggel tett néhány pólót és nadrágot, majd az egyik fiókban talált egy pisztolyt a hozzá tartozó lőszerekkel, és azokat is gondosan eltette olyan természetességgel, mintha csak tízórait készítene magának a munkába. Az elhúzható ajtó ekkor kinyílt, és Krystal lépett be rajta.

– Te meg mi a fenét csinálsz? – kérdezte a lány kissé szemrehányóan.

Zelo nem válaszolt, csak becsatolta a hátizsákját, rá sem nézve a dühös tekintetű társára.

– Zelo! Azt kérdeztem, mire készülsz? – emelte fel a hangját Krystal, mire a fiú végre felé fordult.

– Nézd, Noona... nem bírok tovább várni. Elérkezett az ideje annak, hogy bosszút álljak Siwonon és a többieken amiatt, ami a nővéremmel történt. Sunbae csak ígérget, és torkig vagyok attól, hogy állandóan csak azt mondja, még nem állok készen. Ráadásul még a nevét sem tudom, és sosem mutatta meg magát, mióta ismerem. Egyre kevésbé bízom benne, bármennyit is segített nekünk. A szüleid halála után csak mi maradtunk egymásnak, és téged nem szeretnélek veszélybe sodorni. Úgyhogy, kérlek, ne próbálj megállítani! – próbálta volna kikerülni a lányt Zelo, de Krystal eltorlaszolta az ajtót.

– Te ostoba! Azt hiszed, engem nem vert át senki? Nekem nincs miért bosszút állnom? Szerettem volna megtalálni az eltűnt nővéremet, ehelyett én is csak ígéreteket kaptam Sunbae-től... Én ugyanúgy gyűlölöm őt, mint ahogy te azokat, akik a te nővéred halálát okozták! Most nem hagyhatsz itt egyedül! Keressük meg a nővéred gyilkosait, és közben derítsük ki, ki ez a Sunbae, és miért játszik velünk, mint macska az egérrel! Én már egyszer találkoztam vele, bár az több, mint tíz éve volt, viszont ezer közül is felismerném! Tarts velem továbbra is, nélküled nem tudom végigcsinálni! – nézett kérlelően a könnyes szemeivel Krystal Zelora, aki ettől kicsit megenyhült.

– Miért nem említetted nekem ezt soha korábban? – kérdezett vissza Zelo.

– Olyan fiatalok voltunk mindketten, nem akartam, hogy elhamarkodjuk a bosszút. Viszont, most látom, hogy az utóbbi időben már erre készültél, és nem is akarlak megállítani... Csak azt kérem, maradj velem, és segíts nekem kideríteni mindent Sunbae-ről, biztos vagyok abban, hogy ő tudja, hol vannak most azok, akik a nővéreddel történtek miatt felelősek! – mondta Krystal határozottan, amivel igencsak meggyőzte a fiút.

Zelo letette a hátizsákot, és leült a földre a rumli közepén. Szép lassan kivette belőle a pisztolyt, és a kezei között forgatva nézegetni kezdte, miközben így szólt:

– Jól van, Noona, meggyőztél. Mi a terved? Mert gondolom, már az is van...

Krystal elmosolyodott, és leült a fiú mellé, majd miután röviden szájon csókolta, folytatta:

– Tudtam, hogy számíthatok rád! Mivel a szüleim hagyatékának nagy részét egy vállalat szerezte meg, én úgy gondolom, ott kellene kezdenünk a nyomozást Sunbae után. Én ennek már utánajártam, a cég neve egy bizonyos „Lau Industries Inc.” nevű, Kanadában bejegyzett cég, akiknek Szöulban van a koreai központja. Biztos vagyok benne, hogy Sunbae-nek köze van ehhez a vállalathoz, és így a szüleim hagyatékának elvételéhez és a tíz éve történt eseményekhez is. Még nem tudom mi, de olyan érzésem van, mintha egy kirakós összes darabja itt lenne nálunk, csak nem vennénk észre, hogy mi alapján lehet őket összerakni! – fejezte be Krystal.

– Honnan gondolod, hogy Sunbae-nek köze van mindehhez? – ráncolta össze a szemöldökeit Zelo, és közben kezébe vette az előbb gondosan eltett pisztolyát.

– Nem tudom biztosan... van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül titkolta el előttünk a nevét ennyi éven keresztül, és a Lau Industries névvel is találkoztam már. Biztos vagyok abban, hogy köze van a szüleim hagyatékának elvételéhez, és valamiért titkolja, hogy hol is van ez én nővérem. És ne aggódj, végezni fogunk a nővéred gyilkosaival is! – ekkor Krystal hirtelen elhallgatott, mert az utcára néző ablak mögött meglátott egy alakot, aki szinte azonnal el is tűnt.

– Mi a baj? – kérdezte Zelo, és ő is az ablak felé fordult.

– Valaki kihallgatott minket! Nem szabad, hogy bárki is tudjon erről. Én kimegyek, és elkapom, bárki is az! – suttogta Krystal, majd jól hallhatóan folytatta. – Mindjárt jövök, és folytatjuk! Te kérsz valamit inni? – mondta a lány, majd kiment a szobából.

– Igen! Hozz nekem egy ásványvizet! – válaszolta ugyanolyan hangerővel Zelo, majd a fegyverével a kezében az ablakhoz lépett, de ügyelve arra, hogy ő észrevétlen maradhasson.

Az ablak mögött hallgatózó alak valószínűleg még közelebb hajolt, hogy minél többet vehessen ki a beszélgetésből, mikor Zelo hirtelen kinyitotta az ablakot, és ráfogta a pisztolyt.

– Jaj, ne! Mi a frászt keresel itt már megint? – sóhajtott kelletlenül Zelo, mikor meglátta egy fiatal lány ijedt arcát az ablakon túl. Krystal ekkor ért ki, és finoman rávette a kéretlen fülelőt arra, hogy kövesse őt be a házba.

Krystal a karjánál fogva szinte berángatta a bűnöst, aki egy dupla copfot viselő, nagyjából tizenhat éves lány lehetett, kezében egy jégkrém torta dobozával.

– Te ismered őt? – biccentett a lány felé a fejével Krystal, de közben még mindig szorosan a karját fogta, de Zelora nézett.

– Yeri... mit keresel itt? – ismételte magát Zelo, és leeresztette a fegyverét.

– Naaa! Ez fáj! – kiabált Yeri, miközben a karjait egyre szorosabban szorító Krystalra nézett. Mivel fogvatartója nem engedett a szorításból, jobbnak látta, ha válaszol a feltett kérdésre. – Én csak arra gondoltam, hogy biztosan szereted a jégkrém tortát... – nyújtotta ki a kezét, amiben valóban ott volt a már kissé olvadásnak indult finomság.

– Mit hallottál? – vallatta dühösen Krystal, mire Yeri nyafkán édes hangon válaszolt.

– Én? Semmit! Nem tudom, kit akartok megölni, de vigyetek magatokkal! – nézett aranyosan nagyra nyitott szemeivel Zelora.

– Szó sem lehet róla! Add ide a pisztolyt! – nyújtotta ki a szabad kezét Krystal Zelo felé, de a fiú hamar ráripakodott.

– Te megvesztél? Nem öldöshetjük az embereket csak úgy! Ő csak egy levakarhatatlan, kotnyeles kislány!

– Nem vagyok kislány! – kiabált közbe durcásan Yeri.

Krystal végre elengedte Yeri karját, de fél szemét még rajta tartva fordult Zelohoz:

– Mégis akkor mit javasolsz, mit csináljunk vele? Ezer százalék, hogy bajba sodor minket! Kicsoda ő, és honnan ismered?

Zelo szemeit a plafon felé forgatva sóhajtott egyet, majd így válaszolt:

– Pár hete találkoztunk először egy buszmegállóban. Szakadt az eső, és mivel nem volt nála esernyő, megengedtem neki, hogy odajöjjön az én ernyőm alá. Úgy tűnik, nagy hiba volt, ugyanis azóta egyfolytában felbukkan, a múltkor még itt is összefutottam vele. És most újra...

– Kérlek, vigyetek magatokkal, ígérem, nem fogok bajt okozni, és segítek mindenben, amiben csak tudok! Velem még senki nem volt olyan kedves, mint Oppa, és tudom, hogy ő jó ember! Ha valakit meg akar ölni, akkor biztos oka van rá! – győzködte a többieket Yeri, majd felváltva nézett hol Zelora, hol Krystalra.

Zelo beleegyezően, de mégis tanácstalanul nézett Krystalra, majd Yeri is rászegezte tekintetét, mire a lány bosszúsan fújtatott egyet.

– Nem bánom, de vannak feltételeim! – mondta halálosan komolyan.

Yeri örömében szinte ugrott egyet, és Zelo is elmosolyodott a helyzeten.

– Először is, ha csak egyszer, vagyis egyetlen egyszer nem azt teszed, amit én mondok, akkor szólalsz meg, mikor nem kaptál rá engedélyt, vagy bárkinek eljár a szád arról, hogy mit tervezünk, lepuffantalak, mint egy kutyát! – mondta határozottan Krystal, és mivel Yeri boldogan csillogó szemekkel bólogatott, folytatta. – Másodszor, senki nem tudhatja meg, hogy velünk jön Szöulba, sem barátok, sem szülők, se senki!

– Áh, nyugi, a szüleim észre sem fogják venni, ha lelépek otthonról! Szerintem titkon már várják is, hogy melyik lesz az a nap, amikor nem megyek haza! – legyintett Yeri.

– Aha... azt látod, meg tudom érteni... – gúnyolódott Krystal, de így folytatta. – Végül, és ezt jól vésd az eszedbe, ne próbálj meg soha túljárni az eszemen, mert akkor jobban jársz, ha te magad kéred, hogy lőjelek le! Érthető voltam? – mutatott fenyegetően Krystal Yeri felé, aki csak megszeppenve bólogatott tovább.

– Ugyan már, én sem örülök neki, hogy így alakult, de nem kell így viselkedned vele! Még hasznunkra is lehet! – próbált mosolyt erőltetni az arcára Zelo.

– Az majd kiderül. Akkor pakoljuk össze a legszükségesebbeket, és most azonnal induljunk Szöulba! – mondta Krystal.

– Még a ruháimért sem mehetek haza? – nyafogott Yeri, miközben lehajtott fejjel, száját lefelé csorbítva csücsörített.

– Azt hiszem, ennél nagyobb átok már nem érhet bennünket! – sóhajtott egy nagyot Krystal, és pakolni kezdett.